Egy elborult elme rémes játékai

By 6:00 du.


Érdekes téma kerülgetett egész nap. Bár még nem vagyok biztos abban, hogy mit gondolok a témával kapcsolatban mégis írnom kell az elképzeléseim mostani állásáról. 

Ma a félelemmel foglalkoztam, kicsit utánna néztem, de semmi olyat nem találtam, ami hasznomra lett volna, mert csak a betegségekről láttam midenféle érdekes dolgot. 

Persze engem nem ebben a formában érdekelt volna a téma. Inkább hétköznapi értelemeben. Az abnormális, irracionális dolgoktól való félelem érdekel. A meg nem magyarázott, az ismeretlen dolgokkal szemben mutatott hirtelen pánik. Nem is a félelem. Nem egy állandó állapot, inkább egy valamilyen külső hatásra megjelenő pánik helyzet, ami létező, vagy nem bizonyított dolgok felé irányul. Olyan érzésekre, amiket filmek keltenek a hangulatukkal, vagy egy-egy kép. Szellemektől való félelem, de nem a nap 24 órájában, csak akkor, ha védtelennek érezzük magunkat. A sötétség ismeretlenségétől való rettegés. Amit világosban nem érzékelünk. Nem félünk attól, hogy egy sötét szobába kell bemennünk, csak akkor döbbenünk rá, hogy ez nem tetsző helyzet, ha már megtörtént. Mitől félünk a sötétben?

Nem félünk csak akkor, ha adott a helyzet, de akkor pánik szerűen üt ki. 

Az én elképzelésem szerint, amit úgy alakítottam ki, hogy évek óta figyelem a reakcióimat valamiféle "félelmetes" jelenségre, filmek által kiváltott érzésekre, bebeszélt, nem létező dolgokra. A saját magam reakciói alapján úgy gondolom, a félelmet nem legyőzni, vagy megszüntetni kell, hanem megtanulni szeretni, és együtt élni vele. 

Szeretném kicsit megismerni az emberi agyat, de nem biológiai értelemben. Szeretném tudni, hogy mi jár az emberek fejében, és leginkább az "őrültek" és a "gyilkosok" gondolataira lennék kíváncsi, mert az "átlagos" emberekből eleget hallok. Sokszor rémisztőbb, mint egy beteg ember gondolatai. ... brr. :D 

Sajnos nem tudok módot találni rá, hogy olyan különleges emberekkel beszéljek, vagy gondolataikat hallgassam, akikre kíváncsi lennék. Ha lehetőségem lenne elvegyülni egy elmegyógyintézetben, és beszélgetésre nyitott betegekkel kapcsolatba kerülhetnék, vagy esetleg egy olyan valakivel, aki élvezetből, vagy művészetből gyilkolt már, egy rakás kérdésem lenne, és elhallgatnám az elborult elme rémes játékait akár egész nap is. 

Néha viszont úgy érzem, hogy az "átlag" rosszabb, mint ők. 

You Might Also Like

0 megjegyzés