Grave Encounters parák

By 4:24 du. , ,


Épp most néztem meg a Grave Encounters-t. Nem vagyok félős, de ez a film... és egyedül vagyok a házban. Éjszaka:DD Szerintem hamarosan kimegyek a wc-re csak előbb gondoltam megírom, hátha elpatkolok, mire visszaérnék. 

Na jó, azért ennyire nem volt durva. :D 

Ez egy mestermű, ha valakit be akarnak szaratni. Talán nem is lesz ez egy tőlem megszokott írás. Kicsit még a hatása alatt vagyok. Remélem át tudom adni azt a szar légkört. Szóval néhány emberke valami Reality sorozatot fogat, már az 5. vagy a 6. résznél tartanak. Semmi természet felettit nem tapasztalnak. Természetesen. Aztán, a következő témájuk ez az elmegyógyintézet. Bemennek, meghallgatják az emberek történeteit. Ahhoz képest, hogy zárva van már több évtizede, elég sokan dolgoznak ott. Van gondnok, meg kertész vagy mi. Az elején jópofáskodnak, hogy lefizetik a kertészt, mert ő új és még nem láthatott semmit. 

Mikor már mindent tudnak bezáratják magukat az épületbe. 

Eleinte csak egy átlagos munka. Persze félnek a helytől, de csak átlagos félelem a sötétben egy lepukkant épületben. 

Aztán lassanként egyre jobban félnek. Lassú folyamat, hangulat fokozó hatással. Érezz együtt. Végre valami történik, és ettől mindenki megijed. Lassanként mutatják csak a félelmüket, és a menekülni akarásukat. Egy idő után ki akarnak jutni. Mikor kitörik az ajtót egy új folyosóra kerülnek. Az összes kijáratot megnézik. Sehol semmi. Mindig eltévednek és egyre fogy a csapat. Eleinte csak a félelmüket mutatják, aztán egyre több lesz a furcsa zaj. Aztán látnak egy lányt. Ráközelítenek, és mikor oda néz... Hát ezt látni kell. 

A filmnek több szépsége is van. Ezek teremtik meg a hangulatot, és rémisztenek meg. Az egyik ilyen, hogy dokumentum filmként készült. Tehát nem kívülállóként láthatjuk, ami történik, hanem mindent, mintha ott lennénk. A kezükben a kamera. Fel is szereltek néhányat. Ettől kicsit közelebb érezzük magunkat a helyhez. Aztán ott van, hogy eleinte viccelődnek, látszik, hogy teljesen normálisak. Emberiek. Mi vagyunk. Csak néhány fiatal, aki szórakozik egy kicsit. Aztán rátámadnak arra a pontra, ami talán mindenkiben bújkál. A félelem a sötét, idegen helyeken. Lepukkant idegen helyek. Csak mászkálnak és a rossz fényviszonyok miatt, valamitől olyan érzésünk lesz, hogy egyből előugrik valami valamelyik sötét sarokból. PARA. Persze ez nem történik meg, így örök feszültségben ülünk és várjuk, hogy valami a képünkbe ugorjon. Nem ugrik. Aztán történik néhány megmagyarázhatatlan dolog, hangok. Persze nincs semmi magyarázat. Először ők is viccnek hiszik. Aztán közeli kapcsolatba kerülnek a szellemekkel. Akaratunkon kívül is belegondolunk. Ijesztő, ha hozzád és valami, amiről nem tudod, hogy mi. Aztán beléd karcol egy üzenetet. Szörnyű.

Megtalálják azt a csúnya arcú lányt, és minden megváltozik. Először, csak eltűnik egy ember. Aztán menekülnek. Egyre kevesebben vannak. Nincs kiút. Olyan, mint egy rohadt labirintus. Az épület körülöttük állandóan változik. Ha kijáratot találnak, kiderül, hogy még mélyebbre visz. Mindezt egyre kevesebben. Egyre jobban félnek. Remeg a kamerájuk. Aztán hirtelen valami mégis előugrik a sötétből. Egész végig erre vártam, és mikor megnyugodtam, hogy nem lesz, hát lett. Úgy megijedtem, hogy ha egy 30 évvel idősebb szívbeteg nő lettem volna, tutira elpatkolok. x) (pedig nem szoktam betojni)

A végére az egyik csávó egyedül marad. Mutatják, ahogy lassanként megbolondul. Az a borzasztó ebben a filmben, hogy valójában nem is a halálesetek a megrázóak. Hamar vége, és semmi rémisztő nincs benne. De látni, ahogy egy ember fél és a félelemtől elmegy az esze... Na, az már nem semmi. :D 

Végül senki nem élte túl. De talán jobb is nekik, hiszen valószínűleg úgyis elmegyógyintézetben kötöttek volna ki. 

Nos, csak ezt akartam. Jóéjt! :D

You Might Also Like

0 megjegyzés