Pénteken volt anya születésnapja, ígyhát úgy döntöttem, hogy nem veszek semmit. Úgysem tudnék olyat venni, aminek lenne értelme, a fölösleges pénzköltés meg az új ellenségem. :)
Tehát elhatároztam, hogy sütök. Amit persze tudni kell az az, hogy nem szoktam sütni, csak ha néha rámjön vagy ilyesmi. Ezek elég ritka alkalmak, így mindenki kiakadt, amiért egy tortát választottam. Persze egyszerűt, de nehezebbet mint, amit eddig bármikor. :D
Bevállalós vagyok, úgyhogy elmentünk megvettem a cuccot hozzá, és délután elkezdtem sütögetni. Itt volt húgom és végig körülöttem legyeskedett.
Szóval, mondta, hogy segít meg ilyenek, erre természetesen nem mondhatok nemet. :) Azt hiszem minél idősebb, annál kevesebbet hisztizik, és ez kifejezetten kedvemre való. :D
Egy habos piskóta tortáról van szó, aminek a tetejére bonbont kellett volna tenni, de én apa javaslatára inkább ilyen kagyló alakú csoki desszertet tettem rá. :)
Na, jó... Igazából mindenki körülöttem matatott, és ha kértem valamit akkor egyből a kezembe nyomta valaki. :D
A húgom meg olyan aranyos volt, hogy kezdem elhinni, hogy megjavul. :) Persze ez nem azt jelenti, hogy régen nem volt aranyos a kis kerek pofája, de állandóan hisztizett, és megtámadott a gyökér kis körmeivel. Mint tudjuk utálom, ha megtámadnak, szóval nem voltunk túl jó testvérek.
De tegnap olyan aranyosan segített sztálni a lisztet, (amit valamiért szó szerint szitáltunk, mert ilyet írt a recept. Pedig simán bele is önthettük volna, na mindegy. x)) Tiszta aranyos volt. :D
Aztán még mandulát is aprított, és végig nem vesztünk össze semmin. :) Ami nálunk egy akkora hír! ^^
Nagyon figyeltünk, hogy semmit ne csináljunk máshogy, mint a receptben, mert még soha nem csináltam ilyenfajta tortát, vagy bármilyen tortát. Leszámítva a krémnél, mert azt elhülyéskedtük, és mégis sikerült. :)
