Az utóbbi négy évben ezzel a címmel, csak olyan olyan írások érkezhettek volna, amiben azt taglalom, hogy mennyire rossz most nekem. Ez az év most más. Mivel sikeresen befejeztem az előzőt, ezt az évet egy másik iskolában kezdtem. Először meg voltam rémülve, hogy úgy fogalmazzak, mintha egy könyvben lennék.
Mikor csak megnéztük magunknak, már akkor is láttam, hogy ugyan olyan kő van lerakva a folyosókon, mint az általános iskolámban, amit nagyon szerettem. A lambéria is olyan. A falakon barátságos képek lógnak. Nem valami pucér asszonyokról készült rajzok. Egyébként barátságos hangulata is onnan jöhet, hogy teljesen emlékeztet az általános iskolámra, pedig sokkal nagyobb:D
Az osztály egyenlőre jónak tűnik. Az első két nap kellemes. Nincsenek kötekedő, műmájerek. Vannak fiúk az osztályban!!! Ez megakadályozza a folytonos csicsergő, panaszos csaj beszédeket. Már a második napon köszöntek nekünk az iskola előtt az osztálytársaink. Tudom, természetesnek kéne, hogy legyen, de olyan valószerűtlen azután, ami eddig volt. Ahoz képest, hogy a másik iskolában 4 év alatt nem tanultak meg köszönni! :D Ma meg is ismertük a kémia tanárt és ez nekem nagyon fontos. Érettségizni szeretnék belőle, akkor is ha bele pusztulok. Szerintem menni fog, mert nagyon jófej:D
A nap többi részét Tanulás módszertannal töltöttük a fizikatanárral, nagyon aranyos. Az utolsó 10 percben egy galacsint dobáltunk körbe, és a másik nevét mondogattuk. Elég kellemetlen volt, mert még tök idegenek, de ha ettől kellemesebb lesz később a légkör, hát rajtam ne múljon:D Nem akarok megint olyan suttyó kapcsolatot az osztállyal, mint eddig volt a másik iskolában.
Egyenlőre tökéletesen elvagyok. Sokat kell majd tanulnunk, mert abból a gyökér iskolából nem tudtunk semilyen tudást magunkkal hozni. Az általánosból sem biztos, hogy mindenre emlékszem majd.
Hát mindegy. Majd lesz valahogy! Ahogy mindigis:D
