Habár a képek nem sikerültek a legjobban, és a hortobágyi palacsintán tisztán látszik, hogy már bele ettem, mikor eszemebe jutott lefényképezni, azért szerettem volna megmutatni, hogy miket ettünk anyánál. Különböző sütik is vártak, többek között a fehér 5 lapos krémes, amit kértem, zserbó, linzer és diós kosárka!
Ha az első napi (kedd) finom hortobágyi nem lett volna elég, másnap, szerda reggel az anya által készített kovászos kenyér várt az asztalon. Hozzá magyar kolbász és szalonna. Ja és a névre szóló bögrém!
Pénteken anya megkérdezte, hogy mit szeretnék enni és én természetesen megkérdeztem, hogy nincs-e még ravioli. Ezúttal paradicsomos tésztás és spenótos tésztás is került az asztalra. Valami elmagyarázhatatlan, hogy mennyivel jobb anya házi készítésű tásztája és tölteléke a boltinál!
Az utolsó napon, szombaton úgy döntöttünk, hogy egy kiülős étterembe megyünk az óvárosban. A délelőttöt ugyanis végig beszélgettük. Volt egy két dolog, amit még nem tudtam arról az időszakról, amikor anya elkezdett a szállodában dolgozni ebben a városban, és ezeket is elmesélte. Akkoriban kevesebbet tudtunk beszélni, mert mindkettőnnek nehézségei voltak az új országban és én sokszor szándékosan kerültem a beszélgetést, amikor nem voltam jó helyzetben. Habár az éttermi kaja nem volt anyáéhoz fogható, az élmény hogy végre sütött a nap és mi ott beszélgettünk, ugyanolyan jóvá tette.
Anya aznap a sahát házi kovászos kenyerét is elkészítette nekem, hogy magammal tudjam hozni. Utólag már sajnálom, hogy nem csináltam belőle insta videót.
Az utazásom reggelén fél órával korábban keltem, hogy még kényelmesen meg tudjak reggelizni, mert anyánál érdemes tele tömni magunkat, utána aztán hosszú ideig nem garantált a minőség mert én nem tudok ilyen jól főzni és ilyen jó kenyeret sütni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése