Szabadság lefoglalva, anyával megbeszélve. Már csak a repjegy hiányzik. Egyszrű és gyors. Vagy mégsem?
A foglalásnál észrevettem, hogy egész márciusban nem megy Bristolból Kölnbe tartó járat. A szabadság viszont már megvolt, újratervezni nem nagyon szerettem volna, így londoni repjegyet vettem jelentősen olcsóbban, mintha Bristolból vettem volna. Persze ehhez hozzá kellett csapni a busz árát is, amivel Londonba igyekeztem volna menni.
Reggel 4:20-kor zümmögött a telefonom, időt akartam magamnak hagyni, hogy ellenőrizzem a táskám, sminkeljek és megcsináljam a hajam. 5:30-kor indult a buszom Bristol központjából, de oda K kivitt még munka előtt.
A busz pontosan indult, és nagyjából pontosan meg is érkezett úgy 2 órával későbbre az átszállási ponthoz, ahol még 1 jó órát és 15 percet várakoztam. Az utat végig olvastam (majd erről a könyvről is írok). Egy Black Sheep nevű helyen vettem pisztáciás lattét és melegszendvicset. Any viccesen írta is, hogy hagyjak helyet az ebédnek... mert sokat fogunk enni!
A szendvics után a többi időt is olvasással töltöttem ki, így hamar elrepült az idő. Azután újabb 1 óra és 20 perc olvasás következett, már a buszon.
A reptéren a becsekkolásnál szerencsésen elveszítettem az órámat, amit az oldaukon azonnal be is jelentettem. Ezen kívül minden szerencsésen ment, és sikerült megszereznem az egyik pszichopatás könyvet, ami érdekelt már régebb óta, meg egy újságot aminek a My next life as a villainess, all routes lead to doom című sorozat szerepelt, így azonnal rácsaptam. Most annak az otome játékát akarom megszerezni.
Visszafelé ugyanez a rutin csak az órámat nem tudtam mégegyszer elhagyni, és a repülő is turbulenciába került, ami nem volt kellemetlenebb, mint a busz felső emeletén utazni. Az utazási idő viszont csak 1 órára jött ki, ha jól számoltam az egy óra különbséggel együtt, ami viszont nagyon gyors. Már azt hittem, hogy kényszerleszállásra készülünk és azon gondolkodtam, hogy az olvasót vagy a nintendót mentsem ki. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése