Yoga

By 12:16 de. , , ,


 Tegnap délben volt az első, ma pedig a második órám itt Bristolban. Már régóta hiányzott az életemből a jóga, pontosan másfél éve, amióta angliában vagyok. 

 Az óráim valójában másfél órásak, de hamarabb eltelnek, minthogy felocsudnék, hogy mit csinálok. Az oktató kedves, figyelmes, segítőkész. Legalábbis az első kettő az volt. A hétre minden napra másik programot jelöltem ki, hogy eldöntsem, melyikre akarok majd többször bejárni, de szerintem mindegyikre, ahányszor csak tudok. 
 Az első órám után, amikor kiléptem az ajtón, hétágra sütött a nap. A stúdió pont a folyó mellett van, szemben egy gyönyörű templom a híd mögött, visszafelé az úton pedig egy kastély. Az óra, maga a tudat, hogy újra az életembe került a jóga, az első alkalom utáni pezsgés, azaz alap pezsgés, ami egy óra után mindig ott van és a napsütés együttes hatására; éreztem, hogy boldog vagyok. Sokszor érzem, hogy boldog vagyok... például, amikor főzök egy jót, és az tényleg jól sikerül s másnak is ízlik, vagy amikor elmosogatok, és látom az örömöt az arcán, hogy nem neki kell. Vagy mondjuk, amikor veszek egy új dolgot a saját fizetésemből, amikor végre beérek dolgozni reggel és elkezdem a munkát. Apró hétköznapi dolgok ezek, mint mikor először ittam chai teát, vagy reggel arra kelek, hogy süt a nap. 

 Szabadságot, és örömöt érzek a lelkemben egy-egy óra után. Érzem, hogy ma sem csak pazaroltam az időt, hogy ma is tettem az egészségemért. Békét érzek és szeretetet. Szeretetet azok iránt, akiket szeretek, meg a kedves emberek iránt és mindenki iránt, aki nincs a fekete listán. A fekete listások meg olyanok ilyenkor, mintha nem is léteznének, nem emlékszem rájuk, és nem tudom, hogy vannak. A mai óra után is éreztem azt a felszabadultságot. A folyó vize lágyan ringatózott, a város fényei hosszan, jelentőségteljesen húzódtak rajta, a yoga feliratot visszatükrözte a fekete víz. Békés volt, kedves és gyönyörű. Tudtam volna álldogálni ott még egy órát is akár, ha nincs olyan hideg. 

 Az izmaim kicsit fájnak, gondolom mert elszoktak már a minden napi jógától. Persze nem azok az izmok, amiket Bíró Ica is megmozgat, vagy Norbiék... Azok a kis rejtett izmok sajognak, amiknek a létezéséről sem biztos, hogy tudunk, mert nemigen szoktak fájni. Jóleső érzés. Az oktató a mai óra végén megkérdezte, hogy táncos vagyok-e, mert annyira hajlékonynak talált. Büszke voltam magamra.

Első alkalommal a tizen éveim elején botlottam a jógába, amikor láttam a Zone Club nevű csatornán délben. Imádtam azt a nyugis, női csatornát, a lakberendezős műsorokat. Főleg Colint és Justint, mai napig követem őket istagramon. Akkor megtetszett, és néha megcsináltam a gyakorlatsort, amikor a húgom nem látta. Párszor, ha jó kedvem volt, őt is próbáltam bevonni, de nem jártam sok sikerrel. Pár év múlva már minden nap csináltam, általában időm is volt. Ezek a gyakorlatsorok fél órásak voltak, és Yoga Zone néven futottak a kedvenc csatornámon. Később pedig ugyanezt a sorozatot használtam youtube-ról. Mikor meghallottam, hogy egy gyakorlatsor másfél óra, azt hittem, össze fogok esni a végére, vagy haza sétálok a közepén. De nem ez történt. Az idő repül. Őszintén jó érzéssel és boldogséggal tölt el eddig, és nem hiszem, hogy ez változni fog. Az egyik legjobb döntésem volt beiratkozni.


You Might Also Like

0 megjegyzés