Mary and the Witch's Flower

 A héten olyasmi történt, amiről nem hittem, hogy valaha megtesszük. Angliában moziba mentünk, és japánul animét néztünk. 

 Újabban újra nézni kezdtük Narutot az elejéről. A megosztó anime 10 éve lett nagy kedvencem, ám akkor félbehagytam az iskolaváltás meg egyéb okok miatt. A folytatáshoz túl sok idő telt el, így jött, hogy az elejétől felelevenítünk mindent. Valamelyest újraindítottam a Konoha nevű gportalos honlapom, ami egykor minden szabad percem lefoglalta. A sumák facebook meg a kémkedő programja műsorra tűzte nekem a Mary és a boszorkány virágját. - Ez saját fordítás, nem tudom mi lesz a hivatalos magyar cím, amennyire tudom, még nincs. – Azonnal megszerveztem, hogy ott tudjunk lenni azon az egy napon, amikor japán szinkronnal adják. A legeslegelső alkalommal, ugyanis utána majd a megvetendő angol szinkron veszi át az irányítást, ahol általában szeretnek változtatni a szövegek értelmén, és szeretik azt hinni, hogy a nyivákolás egy anime alapvető eleme, holott a japánok azért beszélnek vékony hangon, mert olyan van nekik. Szerintem diszkriminatív. Haha.

 Online vettem a jegyet és QR kódot kaptam e-mailben, ami maga a jegy volt. Ezt az ajtóban leolvasták, így egy hatalmas pattogatott kukoricás doboz és két közepes kóla társaságában bevonultunk az üres terembe. Nem is értettem a dolgot, hiszen mikor foglaltunk, minden szék le volt foglalva, és pont időre is értünk be. 2-3 perccel később megkezdődött a vetítés.

 Reklámok.  Az első élmény, ami a moziban ért, negatív volt. 1-2 film reklám helyett 19 percen át játékok és hülyeségek reklámja előzte meg azt az 1-2 filmes reklámot, amit vártam. A vetítés ugyan időben elkezdődött, de az otthoni szokásokkal ellentétben nem a film kezdődött el, hanem a reklám. Amennyire emlékszem, otthon az előző pár percben adtak pár filmes reklámot, aztán a film idejében elkezdődött. A gyakorlott mozizók akkor kezdtek beszállingózni, amikor a reklámok véget értek. Végre fellélegeztem, hogy itt a film, indulás. Túltettem magam azon, hogy az anime elé gyerekeknek való reklámokat tettek, mert azt hitték gyerekeknek szól, csak mert rajzolt. Azt az akadályt viszont nehezen vettem, mikor a készítőkkel készült interjút megvágott formában leadták, és csak azokra a kérdésekre adtak választ, ami őket érdekelte, ezzel elspoilerezve a sztorit. Nem is lett volna ezzel baj, ha a film után adják... 

 Kukorica. Nagyon-nagyon negatív élményként éltem meg, hogy édes volt... A szokásos vajas-sós íz helyett édes volt.

 Kóla. A közepes kóla, az a nagy kóla volt... szerintem.

 A FILM.  A filmet a Studio Ponoc készítette, akik arra készülnek, hogy felélesztik a 2014-ben nyugállományba vonult Studio Ghiblit. A rajz stílusa meg is felelt az elvárásaimnak, s habár a film maga nagyon tetszett, szerintem nem sikerült elérniük a kívánt eredményt, ugyanis ez az anime tényleg gyerekeknek készült. A kislány a végletekig ügyetlen, teljesen hasznavehetetlen teremtés. S habár felismertem benne egy-egy vonalat, ami megfelel a ghibli stílusának abban, hogy mindig ismétlődő elemeket alkalmaztak. Felismertem benne a Kiki, a boszorkánytanonc egyes vonásait vagy pl ötleteket a laputából. Ezeket olyan szépen beépítve a sztoriba, hogy lehetetlen lenne lopásnak nevezni, inkább inspirációnak. Maga a film, illetve inkább mese/rajzfilm, nagyon megnyerő volt, és végig nagyon élveztem. De a sztori a ghibli műveivel ellentétben inkább csak gyerekeknek szól. Tetszett viszont, hogy el lett kezdve és be lett fejezve, ebben is különbözik a ghiblitől, mert hiába nagyok azok az animék, és hiába tanítanak dolgokra, sok esetben a sztori eltörpül, azaz nem létezik, mert nincs se eleje se vége, inkább csak tanulsága. Nos, ennek volt, ami tetszett. De nem tudom, hogy ez jó dolog-e vagy rossz.

 Sztori. Egy nagyon ügyetlen kislány különleges virágot talál az erdőben, ami csak 7 évente virágzik. Véletlenül előhívja a virág limitált varázserejét, és sikerül elrepülnie egy másik világba, ahol kivételesen nem béna, s mégis haza akar térni. A derék döntés után hamar rájön, hogy a varázsvilág nem engedi egykönnyen és meg kell mentenie a szomszéd fiút, akivel imádnak marakodni. Nagy vonalakban ennyi.

 Amúgy a sztori tanulsága az otthon szeretete, legalábbis számomra ez volt, meg az ahogyan a barátok kiállnak egymás mellett és támogatják egymást akkor is, ha másik világba kell menni a megmentésükért. Különben érdekesség, hogy Mary a film elején költözik be az otthonába és még azokban a napokban játszódik le az egész sztori.

 Összességében nagyon jó élmény volt, ennek ellenére nem fogunk ezentúl sem gyakran moziba járni. Ezt az animét pedig ajánlom azoknak, akik nem bánják, ha egy anime gyerekeknek szól.