Bristol Anime Con

By 10:10 du. , ,







Végre eljött, és mi is megérkeztünk. Megkaptuk a karszalagokat, amik ugyanolyan színűek, mint amit 2008-ban kaptunk még otthon. Átvettük az anime conos pólóinkat, és neki láttunk... én a felmérésnek.


Pontosan 10 éve, valamikor április elején, azt hiszem 8.-án, került megrendezésre a 2008-as Sakura Con. A Petőfi csarnokban rendezték meg, és az volt az első Con, amin résztvettem. Több okból is jelentős szerepet játszott az életemben.

Az első, hogy ezt az eseményt tűztük ki a legjobb barátnőmmel, egy első találkozás színhelyéül, a második az, hogy ő ott ismerte meg személyesen a férjét, akivel azóta is boldogan él, és a nyáron született meg a gyerekük. Azóta ők ketten szerves részei az életemnek, boldoggá tesznek, és viszontagságos, mégis boldog életükkel példát állítanak elém.

Azaz esemény fontos volt nekem akkor, és fontos nekem most is, így mindenképpen összehasonítottam volna a mait, akkor is, ha nem akarom. Hiszen mégiscsak kerek évforduló, ráadásul külföldön zajlik. Az első conom angliában.

Események, jelmezek, hangulat portéka és a helyszín szempontjából vetettem őssze az ideit az akkorival, és engem is meglepett a végeredmény.

Helyszín: A future inns szállodaszolgált az eseményhelyszínéül, ami sokak számára kedvezőnek bizonyult, akik messziről jöttek, és mindkét napra itt is maradtak. Meglepve tapasztaltam, hogy tényleg sokan elutaztak ide ezért, és szobát béreltek erre az alkalomra, erre az éjszakára, holott maga a rendezvény 3 emeleti szobából állt szűkösen, a földszintből és a színpadból, aminek az alkalomra meglehetősen kicsi nézőtere volt.

Egykor a Petőfi csarnokban, amire akkor mondtuk, hogy kevés a hely, és a többi… hatalmas terek voltak, és a környező park bővítette a teret, helyet adva a cosplayeseknek a csapatokba verődésre, ismerkedésre. Persze a jóidő is a segítségünkre volt. A színpad terme is hadsereget let volna képes befogadni. A hangulat itt is megvolt, de a helyszínt okosabban is meg lehetett volna választani.

Jelmezek: Egy-egy jobb házi észítésű cosplaytől eltekintve a felhozatal igazi angolos volt. Boltban vásárolt fényes műruhák többségben. Mindenki beleadott mindent, csak legtöbbet saját magukat nem. Nem lehet persze mindenki szabó, de meglepett, hogy ennyire sokan csak vettek egy ruhát valahol erre az alkalomra direkt. Azért ottnon többségben volt a saját készítésű darab nem fényes poliészterből, ami talán annak is köszönhető, hogy otthon nem volt hozzáférésünk tíz éve mindenféle olcsó jelmehez. Aki Sakura, Naruto vagy Sasuke akart lenni, anak el kellett készítenie (vagy drágán beszereznie valami ritkaságot). Nem igazán a szegénység, inkább az elszigeteltségünk volt ennek az oka. 

Portéka: Amikor otthon beléptünk abba a nagy térbe és megláttam a roskadásig pakolt asztalokat, azonnal vásárolgatni akartam a fejpántok, és a kis szobrocskák, akciófigurák között. Ma a roskadásig pakolt asztalok, vérszegénynek tűntek azzal a néhány dologgal, ami akkor soknak tűnt, itt pedig valósággal halmokban állt a cucc az asztalon, mögötte alatta, mindenhol. Kiakadtam akkoriban azon, hogy mennyi idegen animés cuccot látok, és nem ismerem őket. Volt bennem szégyen, amiért csak 1 animét akartam volna látni ott, és egy kis keser, amiért nem cask az az egy volt. Akkoriban nehezebben tudtunk hozzájutni ezekhez a dolgokhoz japánból, és emlékszem mennyire fellelkesültem, amikor megvettem a kirigakure fejpántot jó drágán, mert máshol nem kaphattam volna meg. 

Most beléptem a terembe, és sokkal edzettebbnek éreztem magma hiszen már hetekre előre csekkoltam az ebayen, mennyi az annyi, azaz lesz-e értelme vennem bármit. Hiába jobb meglátni és beleszeretni, én jobban kedvelem a végül olcsón megszerezni verziót. 

Fejpántokat 2 fontért lehet kapni, táskát meg tízért néztem Studio Ghibli logóval sok zsebbel, így tudtam, hogy ezeket meg sem nézem ott. A plüss Korilakkuma harminc centis verziójáról akkor mondtam le, mikor megláttam az árcimkéjén, hogy 35 font… olcsóbban vettem az olvasómat, ami rengeteg könyvet megspórolt azóta, így Rilakkumának egyenlőre nem lesz kispajtása. Viszont volt az a dolog, amit nem hagyhattam ott…


A cuki MöLang bögre és a macska párna behálózott. Beleszerettem a pici Freddy Kruegerbe is, aki nem tudom mit keresett itt, de volt egy stand csak horror karaktereknek. Szintén imádtam. Ilyenkor mindig gyűjtő akarok lenni. Vettem édességet, mert igen, itt az is volt. Japán édesség, és animés üdítők.




 


Végül úgy döntöttem, hogy veszek egy szerencsedobozt is, habár nagyon drága volt az elképzeléseimhez képest, sosem vettem még ilyet, és az volt a megérzésem, hogy érdekes tapasztalat lesz. Mellettem egy fiú kezét morzsolgatva hangosan gondolkodva mondott le a szerencsedobozról. - Nem, ez nekem túl drága. Nem veszek szerencsedobozt, nem veszek. - A dobozon fel volt tűntetve, hogy melyik animét tartalmazza, zárójelben pedig az is, hogy lányoknak vagy fiúknak való-e a tartalma, így kiválasztottam egy lédiknek való dobozt, ami kicsit nagyobb is volt, mint a fiúknak való. Abban cuki Kakashi chibi figura volt, amibe azonnal beleszerettem, meg kakashis táska, aminek maximum vásárlásnál veszem majd hasznát, de legalább jó minőségű a kép és az anyaga. Volt benne kitűző, és egy mini fegyverkészlet is, ami meglepett, mert nézegettem korábban, hogy milyen menő de sosem vettem volna meg, hiszen nem vagyok gyűjtő. Összességében azt mondanám, hogy a szerencsedoboz helyett inkább azt a cuki nyuszis plüssöt kellett volna megvennem! :D Vagy azt sem, mert az is fölösleges cukiság.






Az animés pólók fényes anyagán kiakadtam. Ha pamut lett volna, tuti veszek vagy hármat… A Totoro pénztárca pedig majdnem megvetette magát. Szerencsére a belsejében felbukkant a kislány rajzolt képe, így vissza tudtam tenni. A legnehezebben egy halállistát tettem vissza, ami számomra tökéletesen fölösleges, de annyira olyan, mint az animében, hogy KELL!! Szerencsére lebeszéltem magma róla, egyrészt mert iszonyat drága volt minden ahhoz képest, ahogy ebayen kapod, másrészt pedig, a füzet nem működik, így használhatatlan, ugyanis belefirkálni nem fogok.

Persze sokkal nehezebb úgy költekezés nélkül kijönni, hogy eltelt tíz év, és azóta már én is több anime iránt tudok rajongani meg nyálat folyatni. Ráadásul mostmár nem cask azért jövök, hogy beszerezzem a Narutos cuccokat, amikhez nem fértem volna hozzá, hanem azért is, hogy új animéket és esetleg embereket ismerjek meg. Vagy legalábbis átéljek egy ilyen tömeg élményt azokkal akiket hasonló dolgok érdekelhetnek, mint engem.


Hangulat: Jeles. Habár lelombozott némelyik figura jelmeze, meg kell említenem az igazán jókat. A falloutos cosplayeseket, vagy pl azt a fiút, aki egész nap a szart is kiijesztette belőlem. Amíg le nem vette a maszkját, élt bennem a hit, hogy ő egy természetfeletti lény, aki itt most megfigyel minket. Mindig elrejtőzött egy sarokban, figyelt és várt. Mozdulatlanul. Persze mindenhol ott volt. Emelett, a cosplayes előadások, amikre vártam… habár irtó bénák és öngyalázóak voltak, mint pl a szakállas férfi, aki színes pónis nőnek öltözött és a gyerekével táncolt valami My little pony dalra videóval a háttérben, közben valaki csillám komfettit dobált a színpadra. Nos nem erre számítottam, és a fiú után, - aki anime sztriptízt adott elő olyan tánc kíséretében, amiről joggal hihettük, hogy epilepsziás roham – el is hagytam a színpad környékét. Azt hiszem a PeCsában kicsit igényesebb volt a cosplay verseny tíz éve… Ennek ellenére a hangulatra nem lehet panaszom, mert mindenki nagyon örült, és senki nem ítélkezett mások felett. Mi, akik viszont nem igazán tudtuk ezt értékelni, beültünk a játékterembe és kipróbáltuk a street fighter összes karakterét. 




You Might Also Like

0 megjegyzés