{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc édesség

By 6:53 du.


 Újonnan csatlakoztam a Vigyázz! Kész! Posztolj! kezdeményezéshez ezzel is próbálva egy olyan bloggerközösség tagjává válni, amelynek tagjai tényleg megérdemlik a blogger megnevezést. Tegnap este írtam csak meg a jelentkezésem, és öt perccel ezelőtt fejeztem be a kérdőívet, így tényleg friss vagyok, mégis szerettem volna már ma csatlakozni. Talán nem lesz olyan, amilyennek az elsőt akartam, de legyen.


 Olyan, hogy kedvenc édesség, számomra egyszerűen NINCS. Már nem is azért, mert nem szeretem az édességet, csak arról van szó, hogy ha egy kis édeset szeretnék enni, szinte bármi szóbajöhet a málnás habcukorkán kívül. Az is csak egy gyerekkori emlékem következtében került le a listáról, amikoris a szomszéd néni áthívott játszani, és megettem egy zacskóra valót minimax nézés közben, majd egész éjjel hánytam tőle. 

 Nem kifejezetten szoktam édességet enni, de ez csak azért van, mert magamnak tényleg soha nem veszek semmi ilyesmit, a környezetemben pedig néha örülünk, ha kihúzzuk a hónap végéig. Én pedig valahogy sajnálom kiadni a pénzt erre az élvezetre, mikor vonatra kell, vagy arra hogy valaki másnak vegyek. De talán mostanában a Csabi miat visszaszerettem a mogyorós csokiba^^. (Mellesleg, csak az egészmogyorós számít mogyorós csokinak:DD) Annyira egyszerű, és annyira klasszikus, hogy már évek óta nem ettem, mikor ő benyögte, hogy neki ez a kedvence, így ha elmegyek a csokik előtt, mindig ellenőrzöm, hogy van-e. Persze magamnak akkor sem veszek, maximum neki, amit általában végül úgyis együtt eszünk meg, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy hosszabb ideig tudjuk élvezni egymás társaságát. 

 A másik kedvencem, például ha cukrászdába kellene mennem valakivel, az a krémes. Az az egyszerű, tejszínhabbal és karamellkockával a tetején. Egyszerűen imádom, annyira könnyed, és olyan finom. Nem hiszem, hogy lehetne nem szeretni. Vagy ha már épp a cukrászdában vagyunk, miért ne említeném meg az epertortát. Az epertorta a legfinomabb torta a világon, főleg az, amit néhány éve ettem Balaton-szárszón a Léda nevű cukrászdában. 

 Lenne még mit felsorolnom, például az egyszerű Sportszeletet, vagy a Milka waffelinit csokibevonattal, azt a török cukorkát porcukorral megszórva. Konyakosmeggyről nem is beszélve. Vagy házi finomságok, mint az általam készített tökpite, ami tényleg majdnem mindent üt (nem azért, mert én csinálom). Vagy egy egyszerű almáspite amerikai stílusban. Vagy az az ötlapos krémes, amit anya szokott direkt a kedvemért ünnepekkor, amikor jobban ráér.

×××

You Might Also Like

0 megjegyzés